"Haknirockoperák" - visszhang

Engedjék meg, hogy reagáljak az új Szó 2006. szeptember 16-án megjelent "Ma: rockopera Párkányban" című cikkére, melyben Buchlovics Péter fel szeretné hívni a közönség figyelmét egy szombat esti bemutatóra. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem vette volna át Juhász Mária stílusát, melyben egyre - másra ócsárolja a felvidéki amatőr zenés színtársulatokat. Már régebben figyelem a randezőnő ez irányú tevékenységét és öndícséretét, de amikor egy független újságíró is felveszi ezt a kabátot, úgy gondolom, itt az ideje, hogy megszólaljak, s ezt nem a magam, hanem a felvidéki amatőr zenés színtársulatok nevében tegyem meg.

Akkor ugyanis, amikor egy rendezvény, egy csapat nem azért jön létre, hogy valami maradandót alkosson, valami szépet nyújtson környezetének, közönségének, hanem azért hogy lekörözze, legyőzze, megalázza az ebben a műfajban tevékenykedőket, már régen rossz. Hiszen ez nem verseny. összefogni, buzdítani énekre, színjátszásra fiatalokat, nem verseny. Felkutatni a régióban tevékenykedő amatőr tehetségeket, az sem verseny. De amennyiben a cikk írója és a rendező mindenképpen versenyfutásnak ítéli meg az amatőr kultúrát, akkor engedjenek meg néhány megjegyzést.

Minden versenyben van egy zsűri, aki eldönti, ki a gyorsabb, ki a jobb. Ebben az esetben a zsűri a közönség. Minimum szerénytelenségnek tűnik számomra a rendezőnő részéről, hogy önmagáról kijelenti, az ő csapata a legjobb, legügyesebb, legtehetségesebb. Még ha így is lenne, nem biztos, hogy ez a többi amatőr csapatot és annak aktív szereplőit nem sérti. Mindazonáltal javaslom, hogy vegye sorra a jelenleg felvidéken működő amatőr zenés színpadokat, hogy ott milyen szintű énekesek és színészek játszanak, kik már számtalan esetben, úgy szólóban mint csapatban több műfajban bizonyítottak, s talán ezután formáljon véleményt.

A cikk íróját is sajnos ki kell egészítsem, hogy higyje el, nem az említett csoport az egyetlen Felvidéken, mely rendezővel, koreográfussal, jelmeztervezővel dolgozik. és hogy legközelebb hitelét ne vessze, mielőtt véleményt formál, legalább tekintsen be más társulatok kulisszái mögé is, vagy legalább is vegye a fáradságot és nézze meg azok előadásait.

Továbbá engedjen meg egy olyan megjegyzést is, hogy a csapat felkészültségének az is mutatója, hogy technikai nehézségek ellenére, vagy azokat kiküszöbölve is képes legyen lejátszani az előadást. A Mária evangéliuma az érsekújvári Rockszínpad előadásában több mint negyvenszer került már bemutatásra, de előadásunkat egyszer sem kellet félbeszakítani áramkimaradás miatt, hiszen a "legfelkészültebb" (idézet a cikkből) csapatnak mindennel számolnia kell, így az áramcsatlakozást és teherbírást is többször kell ellenőriznie az előadás előtt. Az eső elkerülése pedig kizárólag egy határozott rendezői döntésen múlik, hogy kinn vagy benn tartja-e meg aznap az előadást. Csupán margóra jegyzem meg, hogy ezen a bizonyos esőnapon érsekújvárban a Felvidéki Rockszínpad lejátszotta a Megfeszített című rockoperát, hiszen a rendező délután nem vállalta a szabadtéri előadást.

Továbbá bevallom, nem értem Buchlovics Péter azon mondatát, mely szerint az említett csapat kiemelkedő a más "amatőr haknirockoperákhoz" képest. Ezzel a mondattal ugyanis több baj van. Először is miből állapította ezt meg a cikk írója, hiszen még igazán komplex előadást nem is láthatott a közönség ettől a csapattól "technikai" problémákra hivatkozva. Másodszor pedig nem biztos, hogy egy stúdiófelvételre tátogó társulat és előadás joggal nevez hakninak egy másik hasonló előadást. De tovább megyek. Az említett előadással ellentétben az érsekújvári Rockszínpad Máriaevangéliuma című darabja azon kevés rockoperák egyike, mely élőben megy a színpadon, így aztán végképp nem értem a kritikát. Harmadízben pedig azt sem értem, mitől eredetibb és valódibb ez az István a király produkció, mint a többi. Egyáltalán: lehet még újat mutatni ezzel a darabbal? De ha lehet is, annak semmiképpen sem úgy kellene nekiállni, hogy az eddig látott koreográfiák valamely egyvelegét viszi színpadra a rendező, hanem valami újat kellene tudni mutatni.

Végezetül talán annyit, hogy teljesen mindegy, az öntömjénezés eszközével élve mit ír a vezető saját csapatáról egy-egy cikkben, beharangozóban. Legfeljebb szánalomra méltó, amikor egy rendezőnek már más eszköze nem marad saját darabjának népszerűsítéséhez, mint más előadások kritizálása. Végeredményben viszont úgyis a közönség dönti el, mi tetszik neki. én nagyon remélem, hogy feladva ezt az utat, mely semmiképp sem használ a felvidéki amatőr zenés színjátszásnak, a más csoportok rágalmazásán túl marad majd az említett rendezőnek energiája, hogy az érsekújvári, Gútai és Felvidéki Rockszínpadokhoz hasonlóan több tízezer nézőszámmal dicsekedhessen valamikor a századik előadás tájékán.

 

Stugel Tibor, az érsekújvári Rockszínpad vezetője

Vissza

Legújabb videók

Facebook

Támogatók